misztikus

A küldött

Eltévedt hangokat követve
hideg, halott esőben táncol
Hél anya kedvenc hírnöke -
kék erek között bolyong,
azt hinnéd, hogy sültbolond:
elfeledett nyelveken
suttog át az életen,
félrehúzza függönyét,
hozza Hél hideg szelét,
kacag, kacag kínodon -
s én rigmusba álmodom.

Thesztrál

Kedves erdőmben kanyargott velem
éji ruhájában az ösvény,
nem kérdezve, hol jár az eszem.
Dérlepte, holdfényes tisztásra érvén
egy árnyat rajzolt fel elém a Hold:
egy csontos, selyemsörényű ló volt.
Izzó szemében ulthari macskahorda
vad vérszomja tükröződött vissza,
ércpatái holt kövön koppanva
kergették a lopva-sompolyogva
odúikba bújó pockokat,
s ha prüszkölt egyet, zúzmarás szél
borzolta a nyári lombokat.
Csak az látja, ki már nem remél
a thesztrált: a kísértetlovat.

A Vén Banya

Kimondhatatlan rúna űz -
húsomba írta az idő.
Szörnyeteg sorsot betűz
felettem egy vén, megvető,
sivatagban nevelkedett isten -
de felettem hatalma nincsen.
Bőröm lenyúzom, és alatta
meglátom elrejtett erőmet -
vérvonalak folynak messzi múltba -
Jahve, itt voltam már előtted!

Galdr

ᚲ Kaunan, tűzokádó,
ᚦ Thurisaz, kőben morgó,
ᛇ Eihaz, szélben szálló,
ᛁ Isaz, vízben növekvő -
ármány ellen pajzsom legyetek,
nyitott szemmel járjak veletek,
nyelvem szóljon csakis igazat,
hívjátok az éj-madarakat!
ᚲ Kaunan, tűzokádó,
ᚦ Thurisaz, kőben morgó,
ᛇ Eihaz, szélben szálló,
ᛁ Isaz, vízben növekvő -
gyilokkal felövezzetek,
súgjatok meg minden neveket,
növesszétek dühös viharrá
én elorzott lélegzetemet!
ᚲ Kaunan, tűz virága,
ᚦ Thurisaz, vén hegyek fia,
ᛇ Eihaz, bokor árnya,
ᛁ Isaz, tenger hídja -
tűzben és földben,
szélben és vízben
oltalmamra legyetek!